Két amerikai kongresszusi képviselő Iliescu elnökhöz írt levelében aggodalmát fejezte ki a háborús bűnös Antonescu, valamint a Vasgárda rehabilitálását célzó kísérletek miatt. Iliescu majd válaszol, ahogy válaszolt már 1994 januárjában is hasonlóan Abraham Foxman amerikai zsidó elöljárónak: határozottan fellép Antonescu rehabilitálási kísérlete ellen. A fellépésre több alkalma lett volna a román államelnöknek, de nem tette meg: 1993. okt. 22-én, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán Antonescu szobrot avattak. 1994. márciusában, néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan vette vállára a Krisztus-keresztet, vállalván az országvezető szerepét, amikor Romániának határozott vezetőre volt szüksége." 1994 tavaszán Marosvásárhelyen is Antonescu-szobrot akartak felállítani, a magyar polgármester ellenállt, végül a Legfelsőbb Bíróság akadályozta meg azt, hogy a szobrot feltegyék az elkészült talapzatra. 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-án Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írja Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 30./ A felsorolás kiegészíthető azzal, hogy Lugoson is avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított.
1995. december 27.
Gazda Árpád írásában /Temesvár szerepe a forradalmi forgatókönyvben/ megállapítja, hogy az 1989-es eseményekkel foglalkozók legszívesebben elfelejtenék a Temesváron történteket. Maga Valentin Gabrielescu szenátor, az 1989-es eseményeket vizsgáló szenátusi bizottság elnöke jelentette ki: véletlen, hogy Temesváron, Tőkés László kapuja előtt indultak az események, mert ekkor már olyan feszült volt a helyzet, hogy egy kenyérbolt előtti sorbanállók között is kirobbanhatott volna. Gazda Árpád azonban hangsúlyozta: "Objektív okai vannak annak, hogy az ország több százezer hús-, kenyér- és tejsorából egyben sem robbant ki népfelkelés. E sorokba összeverődött emberek ugyanis nem képeztek közösséget, nem ismerték egymást. A temesvári református egyház pedig nem `89 decemberében kezdte az ellenállást, hanem legalább egy évvel korábban." 1989 szeptemberében Újvárossy Ernő személyében már mártírhőse is volt. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 27./
1996. május 1.
Temes megyében a magyar gyermekeknek alig egyharmada tanul anyanyelvén. A vegyes családokban és a magyar családok egy részében otthon is a román nyelv használatos. Sokan azért sem szívesen beszélnek magyarul, mert szókincsük szegényes. A riporter /Gazda Árpád/ Gátaljára látogatott el, a Temesvártól 46 km-re levő, 4044 lelket számláló községbe. Az 1992-es népszámlálás szerint a lakosság negyede /1042 fő/ magyar. 1910-ben még magyar többségű volt /1883 magyar, 1219 román lakos/. Az utcákon alig hallható magyar szó, pedig 1992-ben közel hatszázan szavaztak az RMDSZ-re. A magyar iskola és óvoda a hetvenes években a szülők érdektelensége miatt szűnt meg. 1990-ben újraindult a magyar elemi hat gyermekkel, 1991-ben megszűnt, 1992-ben újraindult öt gyermekkel, 1993-ban megszűnt. 1994 óta újra működik, 4-5 tanulóval. Gyermek pedig volna. A román iskola első osztályába idén tizennyolc magyar vagy félmagyar tanul. Ebenspanger Ferenc plébános 52 elemistának és középiskolásnak tart magyarul hittanórát. Amint kimennek a hittanóráról, románra fordítják a szót, mondja a plébános. Nagyon sok a vegyes
házasság Gátalján. Apró Julianna tanítónő nagy lelkesedéssel fogott munkába, bekopogott a magyar családokhoz, de a legtöbb helyen hallani sem akarnak a magyar iskoláról. A magyar óvodában sem jobb a helyzet. - Temesváron, ahol a megye magyarságának a fele /33 733 személy/ él, szintén nem rózsás a helyzet. A bánsági egyházmegye csak 1989 után, a németek tömeges elvándorlása után vált magyar nyelvűvé. Sebastian Kräuter temesvári püspök irodájának ajtajára csak románul írták ki a fogadóórák rendjét. A vidéken a papok többsége német anyanyelvű. - Szinte nincs olyan település Temes megyében, ahol ne élne magyar, de lélekszámuk általában alacsonyabb annál, hogy magyar iskolát lehessen indítani, ismertette a helyzetet Kiss Ferenc, a megye magyar oktatásért felelős tanfelügyelője. Szakképzett tanárokban is hiány van. /Gazda Árpád: Amikor kicsi voltam, magyar voltam. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./
1996. május 31.
Máj. 30-31-én Temesváron tartották az erdélyi millecentenáriumi ünnepségek egyik központi rendezvényét Történelmünk a Duna-medencében címmel, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE és a helyi Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság rendezésében. A megnyitó ünnepségen Kötő József, az EMKE ügyvezető elnöke, Matekovits György, az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke, Dáné Tibor Kálmán, a Népfőiskolai Társaság titkára méltatták az esemény fontosságát. Neves tudósok, Benkő Lóránd akadémikus /Budapest/, Péntek János egyetemi tanár /Kolozsvár/, Benkő Elek tudományos főmunkatárs /Budapest/, Tonk Sándor egyetemi tanár /Kolozsvár/ és mások tartottak előadást. A kétnapos összejövetelt a nemzetstratégiáról szóló kerekasztal-beszélgetés zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 793. sz./ Erdélyt - hangzott el Tonk Sándor előadásában - már elnevezése is a magyar történelemhez köti. Az Erdély elnevezés a magyarság kárpát-medencei megtelepedésével egyidejű, és a magyar szállásterület központi részéből tekintve az egykori Igfon erdőn túli területre vonatkozott. Régészeti leletek igazolják a honfoglaló magyarság 9-10. századi itteni megtelepedését. A helységnevek arra utalnak, hogy a magyarság a 10. század végéig birtokába vette a Mezőséget, a széles folyóvölgyeket, a növénytermesztésre és állattenyésztésre alkalmas területeket. Benkő Elek kifejtette, hogy a székelység már az Árpád-korban magyar nyelvű, a magyar nép szerves részét képező népcsoport volt. Szarka László /Budapest/ elmondta, hogy a határokról a győztes hatalmak Trianon előtt egy évvel már megállapodtak és eldöntötték, hogy nem egyeznek bele a katonailag elfoglalt területek hovatartozását megszabó népszavazásokba. A határokon kívül rekedt 3,6 milliós magyarság 75 év alatt 2,7 millióra csökkent, míg a Romániához csatolt részek román lakossága 2,9 millióról 5,8 millióra nőtt. Kiss Gy. Csaba /Budapest/ hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kommunizmus egy második szellemi Trianont is megvalósított. Míg a szovjet érdekszférába tartozó többi szocialista országban a nemzeti érzésnek szabad utat engedtek, Magyarországon, kiváltképp 1956 után a nemzeti gondolkodást fő veszélynek tekintették, és ravasz ötlettel a modernizáció ellenségeként kiáltották ki. Ez a mentalitás ma is él. /Gazda Árpád: Történelemszeminárium Temesváron. Erdély sorsfordulói. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 12./
1996. október 16.
A Magyarok IV. Világkongresszusán a világ magyarsága egy Erdélyben született programnak szavazott bizalmat. Erről kérdezte Gazda Árpád Patrubány Miklóst, aki a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ elnökségi tagja, a Világszövetség Erdélyi Társasága /VET/ elnöke. Az MVSZ október végi közgyűlésén az a száz kárpát-medencei küldött közül 58 fogja Erdélyt képviselni. A világszövetség idei programja az Interconfessio Társaság szellemi műhelyében született. A VET a társadalmat óhajtja építeni, politikai képviseletre nem vállalkoznak, mert ott eldurvulnak az emberi viszonyok. A magyar társadalom szerkezetének vizsgálatával, a magyar társadalmon belül a szolidaritásérzés növelésével foglalkoznak, így jutottak el a nagycsaládosok programjának beindításához, ugyanúgy foglalkoznak a magyar-román integráció kérdésével. Patrubány hangsúlyozta, hogy a Magyarok IV. Világkongresszusának legfontosabb eredménye a program megfogalmazása: a világszövetség elsődleges célja a magyar integráció. Az MVSZ egyértelműen szimbólummá vált. "Ez az egyetlen olyan intézmény, amelyben egyek lehetünk, függetlenül attól, milyen állam polgárai vagyunk..." A világtalálkozón megfogalmazott javaslat szerint legyen kétkamarás parlament olyan felsőházzal, ahol képviselethez jutnak a határon túli magyar közösségek is. A másik egy olyan elvi nyilatkozat alkotmányba foglalása, hogy Magyarország az ott született polgárok hazája és mindazok anyaországa, akik származásuknál, vállalásuknál, kultúrájuknál fogva magyarnak vallják magukat, bárhol is éljenek a nagyvilágban. - Nemzetstratégiára szükség van, ahol ez hiányzik, ott az ország vagy nemzet előbb-utóbb hanyatló pályára kerül. A magyar tudományosságra építve egy tudásközpontú nemzetet kell építenünk a Kárpát-medencében. /Gazda Árpád: Haza a magasban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 16./
1996. október 30.
Az Erdélyi Napló munkatársai megkérdezték Borbély Imrét, Markó Bélát az RMDSZ szövetségi elnökét és Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét a Borbély Imre jelölése körül kialakult vitáról. Borbély Imre elmondta: külügyesként valóban sokat hiányzott a parlamentből. Olyan külügyi tevékenységet folytatott, amelyre sem a román parlament, sem az RMDSZ megbízásával nem rendelkezett. Saját maga ment előre az RMDSZ belátható autonomista útján, és kereste ennek beágyazását az összmagyar koncepcióba. "Ez vezetett oda, hogy a Magyarok IV. Világtalálkozója fő témájának a nemzeti stratégiát választotta." Az összmagyar nemzetstratégia kidolgozásához nem kell egyéb egy íróasztalnál. A kigondolt koncepció érvényesítésére viszont megfelelő súlyú politikai pozíció szükséges. Nem Temesváron jelöltette magát. "Politikai hitvallásom, hogy az erdélyi magyarság sorsa a székelységtől, a székelység sorsa az autonómiától függ. Ezt Székelyföldről lehet a legjobban szolgálni." Ezért is tervezi, hogy Gyergyószárhegyre települ, mihelyt sikerül Temesváron visszaigényelnie államosított lakását. - Markó Béla hangsúlyozta, hogy nem lát belső válságot. Az RMDSZ egységes. Markó szerint Borbély Imre független jelöltként az RMDSZ országos képviseletét gyengíti. - Tőkés László szerint az a döntés, hogy csak lakóhely szerint pályázhat valaki képviselőjelöltségre, elsősorban Borbély Imre ellen irányult. Tisztességtelen dolognak tartja, hogy ezek után az RMDSZ országos vezetősége Borbély Imrét kárhoztatja. /Gazda Árpád, Németh Tünde: Szakadozott egyetértés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./
1996. november 27.
Szent Gellért napján, szept. 24-én helyezték szülőfalujában örök nyugalomra Godó Mihály jezsuita papot, a katolikus egyház diktatúrabeli ellenállásának egyik szimbólumát. Godó Mihály 1913-ban született az Arad megyei Kisiratoson. Összesen 18 évet ült börtönben. Utolsó büntetését 1980-ban rótták ki rá. Munkásságát Boross Péter miniszterelnök kezdeményezésére a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjével jutalmazták. A kitüntetést Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ elnöke 1994. márc. 28-án nyújtotta át neki, a temesvári római katolikus püspökség épületében. Godó atya köszönőbeszédében bírálta a magyarországi katolikus egyházat, melyben a rendszerváltás nem történt meg. Köszönöm, hogy önök hozták ezt a kitüntetést és nem a magyar katolikus püspöki kar, így megkíméltek attól, hogy visszautasítsam - mondta. - Godó Mihály élete utolsó éveit az Arad megyei Szent Anna Öregotthonban töltötte. Életútjáról nyolc órát mesélt magyarországi filmesek felvevőgépe előtt. Egyetlen kikötése az volt, hogy a filmet csak halála után mutassák be. /(gazda) [Gazda Árpád]: Meghalt Godó Mihály atya. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 27./ Godó Mihály első alkalommal tíz évet volt börtönben, ebből nyolc évet magánzárkában, írta róla Virt László Katolikus kisebbség Erdélyben című könyvében /Egyházfórum, Budapest, Luzern, 1991/.
1996. november 27.
A választási kampány idején több ortodox püspökségre olyan levél érkezett, amely a Román Ortodox Egyház újraalakulását hirdette meg. Az újraalakuló egyházi zsinatba olyan egyházi személyiségek kerülnének, akik nem kompromittálódtak a kommunista időkben. Teoctist pátriárka széke Nicolae Corneanu bánsági érsek-metropolitát illeti meg. Erre a dokumentumra Simeon Tatu kolostorfőnök, a választáson megbukott kormánypárt szenátora hívta fel a figyelmet, aki egyben kifejtette, hogy a levél mögött Corneanu bánsági, Daniel Ciubotea moldvai és bukovinai, valamint Vartolomeu Anania metropoliták húzódnak meg. Hamarosan kiderült, hogy az érintettek nem is tudtak a levélről. A levélíró kilétét nem sikerült kideríteni, az viszont biztos, hogy ezzel a tisztogatás rémképét akarták elhinteni az ortodox hívők előtt. Az viszont tény, hogy a Ceausescut kiszolgáló Teoctist túlélte a rendszerváltozás megrázkódtatásait és a helyén maradt. Az utóbbi években több egyházi ünnep Teoctist lemondását követelő megnyilvánulásba torkollott. /Gazda Árpád: Diverzió az ortodox egyházban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 27./
1996. december 10.
Az Erdélyi Híradó nem tudta biztosítani az Erdélyi Napló megjelenéséhez szükséges anyagi alapokat, ezért január elsejétől Szőcs Géza megválik a hetilaptól, az Erdélyi Napló a Dialóg Kft tulajdonába megy át. Gazda Árpád, a Romániai Magyar Szó és a Szabad Európa Rádió volt munkatársa lesz az Erdélyi Napló főszerkesztője. Gazda Árpád elmondta, hogy a hetilap példányszáma csökkent, egy szűk, intellektuális elithez szólt. Az Erdélyi Napló a romániai magyarságot megosztó kérdésekben nem volt pártatlan, még korrekt sem, így minősítette Gazda Árpád a lapot. A főszerkesztői posztra Szőcs Géza többször is felkérte. Gazda Árpád nem ígérte meg, hogy a májusban eltávozott újságírókat visszaveszi, inkább országos lapot akar csinálni, hogy székelyföldi tudósítói is legyenek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./
1996. december 16.
Dublinból nem Bukarestbe, hanem Temesvárra érkezett Emil Constantinescu elnök és dec. 16-án részt vett az 1989-es események évfordulóján rendezett ünnepségen. Temesvár toleráns, európai szellemét méltatta az államfő beszédében, aki szerint a bánátiak adták meg a Ceausescu-ellenes forradalomra a jelet azzal, hogy bátran szembeszálltak az elnyomó erőkkel. Hét év után elsőször a tévé is közvetítette a temesvári emlékezést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./ Meglepő, hogy a temesvári hivatalos emlékezésen megfeledkeztek Tőkés Lászlóról. Egyesek elmondták, hogy Tőkés László mellőzésére Bukarestből jött az ukáz. A temesvári református egyházközség dec. 17-i nyílt levele szerint Tőkés Lászlónak ott kellett volna állni a főtéren azok között, akik emlékeztek az 1989-es eseményekre. Mellőzése kárt okozhat az igazságosság jelszavát zászlaján viselő új román hatalomnak. Emil Constantinescu később cáfolta, hogy Tőkés László mellőzésének politikai motivációja lett volna. Tőkés László püspök megállapíthatta: tartja magát az a rosszhiszemű előítélet, hogy forradalom kell, de lehetőleg magyarok és Tőkés László nélkül. /Gazda Árpád: Öröm és üröm a forradalmi évfordulón. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./
1996. december 18.
Több mint fél év telt el a romániai magyar sajtóban talán egyedülálló, az Erdélyi Napló főszerkesztője-kiadója, Szőcs Géza ellen irányult puccskísérlet óta. Mint ismeretes, a lap kilenc munkatársa ultimátumot intézett a lapvezetéshez: követelve, Szőcs Géza mondjon le tulajdonosi jogköréről. Ezután hetekig visszhangzott az erdélyi média a "kilencek" protestálásáról. Cikkek jelentek meg a lap szubjektivitásáról. A felszíni hullámzás által eltakart mozgatórugókat a közönség nem ismerhette meg. Németh Tünde megkereste az Erdélyi Napló májusban kilépett munkatársait, most hogyan látják a történteket. Simon Judit, aki most a Brassói Lapokban publikál és Kinde Annamária, aki jelenleg a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium programszervezője, nem kívántak nyilatkozni, T. Szabó Edit nem hajlandó közétenni álláspontját. Varga Eleonóra szerint Sorbán Attila akkori főszerkesztő-helyettes miatt mentek el. Az kellett volna, hogy akkor Szőcs Géza eljöjjön és elbeszélgessenek, de erre nem került sor. Ferencz Zsuzsanna szerint a kilépésük utáni időben a romániai magyar sajtó megszűnt. "Atomizálódott minden." Papp Sándor Zsigmond szerint gazdasági okok miatt történtek meg a kilépések, minden politikai színezet nélkül. Szőke Mária úgy látja, hogy tranzakció áldozatai lettek. Azok, akik a konfliktus kirobbanásakor vállon veregették őket, nem törődtek a kilépettekkel, sem a lappal. Számukra csak az volt fontos, hogy nagyot üssenek Szőcs Gézán. A kilencek lázadása intrikákra épülő konfliktussorozat volt, melyet a megbízott lapvezetőség aljas módon csiholt ki a szerkesztőségben. Ő is sajnálja, hogy nem volt köztük Szőcs Géza. Azt kevesen tudják, hogy Boros Zoltán a magyar tévéadástól már május elején, a Varadinum alatt javasolta, hogy pakoljanak ki bátran Szőcs Géza ellen. A konfliktus idején pedig ott volt a bukaresti tévé adásának magyar stábja, hogy idejében rögzítsen. Ezután viszont senki sem foglalkozott azzal, hogy mi lett a kilépett újságírókkal. "Ekkor már nem voltunk fontosak nekik." A MÚRE /Magyar Újságírók Romániai Egyesülete/ nem igazi érdekvédelmi szervezet, hanem belterjes társaság, tőlük akár éhen is halhattak volna. Szőcs Géza is megszólalt. Szerinte az Erdélyi Napló megsemmisítésére szervezett kísérlet a sajtószabadság elleni legszégyenletesebb merényletként fog fennmaradni. "Amire az Iliescu-rezsim nem mert vetemedni -szétverni az erdélyi magyar sajtó legjelentősebb szerveződését -, arra a budapesti és marosvásárhelyi elvtársak egy csoportja feljogosítva érezte magát." - Az Analog /az Erdélyi Napló, a Kelet-Nyugat, a Családi Tükör, a Cápa, a Média, a Szemfüles kiadója/ 1993 tavaszára fizetésképtelenné vált. Ekkor adta át a részvénytöbbséget Szőcs Gézának Stanik István. Valójában csődtömeget vett át. Az újságírók nem értették meg, hogy a túlélésért kell küzdeni. Szőcs Géza a legfontosabbnak az Erdélyi Napló megtartását tartotta, akár a többi lap kárára. Teljes magánvagyonát a lapra fordította. Amikor támogatást kért a hetilap számára, elutasították. Kidolgozott egy konstrukciót a kárpótlási jegyekkel kapcsolatban, ezt elfogadták: javasolta, hogy az Erdélyi Naplóban és máshol is hirdessék a lehetőségeket a kárpótlási jegyek felhasználására vonatkozóan. - A "kultúra és a sajtó finanszírozása az eszköz, amivel egy közösség a legjobban befolyásolható kívülről. A román állam nem volt hajlandó tudomásul venni az erdélyi magyar közösség kulturális igényeit, ily módon "az egész kulturális felépítmény a budapesti köldökzsinórról kezdett táplálkozni." Ezzel azok, akik a pénzcsapoknál állnak, erdélyi klientúrájukkal együtt totális monopóliumhoz jutnak. Egy centralizált struktúra jött létre, amely nem tűri a kritikát, az ellenvéleményt, a másságot. - Amikor a Hungária Közalapítvány kuratóriumába javasolták Szőcs Gézát, akkor figyelmezették, hogy tönkreteszik. "Tabajdi Csaba felhívta telefonon Markó Bélát és utasította, hogy tiltakozzon a magyar országgyűlésnél." Markó Béla ezt megtette, tiltakozott Szőcs Géza jelölése ellen. Tabajdi és Markó kérte Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökét, hogy szüntesse be az Erdélyi Napló finanszírozását /vagyis hirdetéssel való ellátását/. Ezután a hetilapnál hatalomátvételt készítettek elő. A cél az volt, hogy szétverjék a szerkesztőséget. - Változás várható a közeljövőben: a tulajdonjogot a Dialog Nyomdára átruházza, ebben az Erdélyi Híradónak van részesedése, a Dialog pedig az Erdélyi Híradót bízza meg a lapkiadással. Gazda Árpád lesz a főszerkesztő. - Szőcs Géza elmondta még, hogy a laptól eltávozott szerkesztők is közölhetnek az Erdélyi Naplóban. /Németh Tünde: Ultimátum és puccs. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./
1997. január 8.
Az Erdélyi Naplónak 1997-től új felelős kiadója /Kovács Géza/, új főszerkesztője /Gazda Árpád/ van, a hetilapot a Dialog Rt. megbízásából az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. nagyváradi leányvállalata adja ki. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 8., 1-2. sz./
1997. február 3.
Cristea Sandru Timoc szerint a román nép a Dunától délre alakult ki, de az ottmaradt románok nagy mértékű elszlávosításnak vannak kitéve. Cristea Sandru Timoc, a temesvári Astra Romana Közművelődési Egyesület főtitkára nemrég A határon túli románok tragédiája címmel könyvet jelentetett meg, erről kérdezte őt Gazda Árpád. Könyvében sokat írt a Balkánon élő románokról. Nemcsak a Timok folyó völgyében, hanem a Timok és Morava folyók közötti egész térségben élnek románok, mintegy háromszáz településen. Bulgária területén, Viddin környékén további 32 településen, a Duna völgyén lefelé haladva még mintegy 70 településen élnek románok. Bulgáriában a hivatalos statisztika csak 17 ezer vlahról beszél, Szerbiában 14 ezerről, de számuk ennél jóval nagyobb. Az arománok másik csoportot alkotnak, ők enklávét alkotnak Albánia, Görögország, Makedónia területén, valamint Bulgária déli részén. Görögországban mintegy 600 ezer aromán él. - A Balkán félszigeten módszeresen hamisítják a statisztikai adatokat, mondta Cristea Sandru Timoc. Ez a népcsoport nem asszimilálódott jelentős mértékben, egymás között csak románul beszélnek. Arra a kérdésre, hogyan kerültek a Balkánra, Cristea Sandru Timoc válasza: ott alakultak ki. Az első román állam a mai Bulgária területén alakult ki, Tirnovo fővárossal. Ez az állam 1186 és 1280 között létezett. A bolgárok persze bolgár császárságról beszélnek. Ezek a románok még katolikusok voltak, később tértek át az ortodox hitre. Az első román akadémia is mai Albánia terültén, Moscopotelében alakult meg, Aromán Akadémiának nevezték. Ez a város adott több nagy román személyiséget, köztük Andrei Saguna erdélyi metropolitát. Itt, délen született az első román nyelvtankönyv is, 1813-ban, Mihai Boiagi alkotása. - Az egész Balkánra jellemző a diszkriminációs politika. A balkáni románokat nem ismerik el kisebbségnek. /Gazda Árpád: Románok a balkánon. Beszélgetés Cristea Sandru Timoc-kal, a temesvári Astra Romana Közművelődési Egyesület főtitkárával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 4./
1997. augusztus 23.
Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./
1997. augusztus 28.
Az önálló magyar egyetem létesítése, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, valamint az autonómia különböző formáinak megvalósítása tételesen szerepelnek az RMDSZ programjában és nem Orbán Viktor akarja ráerőltetni a romániai magyarságra, nyilatkozta Kónya Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ képviselő az Erdélyi Naplóban. Vitatta az Orbán Viktort ért magyarországi bírálatokat. A Fidesz elnöke felvállalta az antalli örökséget, amikor nem állami, hanem nemzeti fogalmakban gondolkodik. "Orbán Viktor olyan nemzeti keresztény elveket vall magáénak, melyeket az RMDSZ is sajátjának érez, és amelyről nem is kíván lemondani. Ezek az elvek közös nevezőt jelentenek a Fidesz és az RMDSZ politikájában." Ez "kényelmetlen az MSZP-SZDSZ-kormánykoalíciónak, hiszen az a nemzeti eszmét és a kereszténységet elvető internacionalista hagyományokat ápol, és ez eszmék ellen irracionális indulatokkal támad." Kónya Hamar Sándor szerint a magyarországi választási kampány közeledtével beindult a Fidesz elnökét lejárató kampány. "Különben nehezen lehetne megmagyarázni, hogy éppen az a magyar kormánykoalíció ajánlja az RMDSZ szempontjainak figyelembevételét, mely a magyar-román alapszerződés megkötésekor nem vette figyelembe azokat. A romániai magyarság képviseletének akkor csak asszisztenciát engedélyezett, Markó Béla még szót sem kaphatott a magyar parlamentben." /Gazda Árpád: Alaptalan aggályok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 26./ A Romániai Magyar Szó a nyilatkozatot ismertetve jelezte: a romániai magyar lapokban /kolozsvári Szabadság, sepsiszentgyörgyi Háromszék/ az elmúlt hetekben publicisztikai állásfoglalásokban hevesen támadták az Orbán-nyilatkozatot bíráló magyar politikusok kijelentéseit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./
1997. szeptember 3.
A közösségi és intézményi támogatás lanyhulása miatt az Erdélyi Napló kénytelen szigorú takarékosságot bevezetni. Gazda Árpád lemondott főszerkesztői posztjáról, a továbbiakban megmarad a lap főmunkatársának, tájékoztatott Kovács Géza, a hetilap felelős kiadója. Az új főszerkesztő Dénes László. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./
1997. szeptember 10.
Romániában rendszeres a magyarellenes kampány, melyet különös hatékonysággal használ a románság félrevezetésére a mindenkori román uralkodó politika. Király Károly terjedelmes írásában kemény hangon bírálta az RMDSZ politikáját. A Sepsiszentgyörgyön élő idős politikus vitatja az RMDSZ kormánykoalícióban való részvételének jogosságát, ostorozza a "mindenkori román uralkodó politikát", a "demokratikusnak mondott koalíciós román kormány bűnös cinkosságát" az általános magyarellenes kampánnyal. Bírálta a magyar kormány "Románia sorsa iránti aggodalmat tanúsító" reagálását /ennek alátámasztására Göncz Árpád nyilatkozatait idézte/. Szerinte az RMDSZ vezetői "mindent elkövetnek, hogy megfeleljenek a magyar kormánypolitika követeléseinek", és nem merik vállalni az önrendelkezésen alapuló nemzeti autonómia megvalósítását. Ezzel szemben áll a másik irányzat, amely "szembeszegül a hagyományos román homogenizáló ortodoxiával és a nemzetállam eszméjével" és következetesen síkraszáll az önrendelkezésért. Ide tartozónak mondja önmagán kívül Tőkés Lászlót, Krizbai Imrét, Kincses Elődöt, Borsos Gézát, Sántha Pál Vilmost, Katona Ádámot, Fábián Ernőt, Csutak Istvánt, Gazda Józsefet, Gazda Árpádot, Patrubány Miklóst, a magyar történelmi egyházak püspökeit és papjait. Mindent el kell követni, hogy ez az irányzat kerekedjék felül az októberi RMDSZ-kongresszuson, mivel ez "egyre nagyobb teret hódít az erdélyi magyarság soraiban". /Király Károly: Az uborkaszezon és a Ciorbea kormány dilemmái. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6., Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./ A Romániai Magyar Szó közölte Tokay György Mire szerződtünk, mire vállalkoztunk? és Verestóy Attila A sehova sem vezető út című válaszcikkeit is, akik elutasították Király Károly álláspontját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
1998. április 21.
A Magyarok Világszövetsége ápr. 5-i választmányi ülésén az erdélyi és a vajdasági küldöttek egy határozati javaslatban a Magyarországon kívül élő magyarság kettős állampolgárságának bevezetését sürgették. A választmány a kérdést levette a napirendről, de az alkalmas jogi megoldások keresésére szólított fel annak érdekében, hogy Magyarország nyugati integrációja ne zárja el az anyaországtól a határon kívül rekedt magyarokat. A kérdésről Kardos Béla, az MVSZ elnökségi tagja nyilatkozott. Kovács László elképesztőnek nevezte az indítványt, jegyezte meg Gazda Árpád, az interjú készítője. Éppen "az elképesztő, hogy a külügyminiszter, ahelyett hogy keresné a javaslat támogatható pontjait, kizárólag a mások esetleges kifogásai miatt érzett aggályainak adott hangot. Mintha nem is a magyarság, hanem azok érdekeit kívánná képviselni. Ez jellemző." /Gazda Árpád: Kettő állampolgárság. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 21./
1998. május 26.
Negyvenötödik születésnapját ünnepelte a Csiky Gergely Színház, amely 1953. máj. 3-án tartotta bemutató előadását. Az ekkor még szakképzetlen színészek már korábban is működtek, az amatőr Népszínház társulatából lett a temesvári Állami Magyar Színház. Szervezője, alapítója, első rendezője Josan Emil volt, akinek hálás lehet az utókor. Végzett színészek először 1955-ben szerződtek a színházhoz. A társulat 1956-ban önállóvá vált, addig a román színház magyar tagozata volt. 1965-től huszonöt éven át Sinka Károly igazgatta a színházat, aki a nyolcvanas évek végén kísérletet tett arra, hogy beindítsa a színészképzést. Ez a kísérlet azonban kudarcba fulladt. A jelenlegi igazgató, Demeter András István öt évvel ezelőtt, 23 évesen állt a társulat élére, egyedüli romániai színházigazgatóként, aki pályázat útján jutott tisztségébe. /Gazda Árpád: Színházi születésnap. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 26./
1998. július 14.
Tempfli József nagyváradi megyés püspök. a romániai római katolikus püspöki konferencia nemrég megválasztott elnöke azt tartotta volna normálisnak, hogy Radu Vasile miniszterelnök írásos meghívót vihetett volna magával a Vatikánba. A pápa romániai útját eddig is ahhoz kötötte, hogy a görög katolikusok kapják vissza az ortodoxoktól templomaikat, az állam pedig szolgálassa vissza az egyházi ingatlanokat. A kormányrendelet egyelőre csak 17 kisebbségi épületről rendelkezik, de ebből is csak nyolc magyar és csak kettők katolikus ingatlan. Ez egyelőre nagyon kevés és a rendelet végrehajtása is bizonytalan. Amennyiben ezt a kormányrendeletet nem hajtják végre, Tempfli püspök közben fog járni a Szentszéknél. - Amennyiben a pápa mégis eljönne Romániába, a püspök szerint Bukarestbe el kell mennie, ott székel Ioan Robu római katolikus érsek. Illene Gyulafehérvárat, a négy erdélyi egyházmegye központját is meglátogatnia. Programjában rendszerint egy Mária-kegyhely felkeresése is szerepel, itt Csíksomlyó vagy Máriaradna jönne számításba. A szokásos ökumenikus találkozónak pedig Nagyvárad lenne a legmegfelelőbb helyszíne. /Gazda Árpád: A pápalátogatás feltételei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 14./
1998. július 14.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormány vállalja alkotmányos kötelességét a határon túli magyarságért - nyilatkozta a hetilapnak Németh Zsolt új államtitkár. A Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ ugyanabban a jogi státusban marad, amilyenben volt, csupán a felügyeleti jogkör kerül át a külügyminisztériumba. További intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy a HTMH jobban tudja az oktatásügy, a munkaügy, az egészségügy feladatait a határon túli magyarok vonatkozásában összehangolni. A kormányprogram szerint a határon túli magyarság ellenében az őket érintő kérdésekben dönthet a magyar állam. Ehhez intézményes magyar-magyar párbeszéd szükséges. Azt szeretnék elérni, hogy a határon túli magyaroknak a magyar belső jog különféle kedvezményeket biztosítana. /Gazda Árpád: Határon kívül, nemzeten belül. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 14./
1998. november 24.
A Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága /VET/ internetes egyetemet /BINET/ tervez. A leendő önálló Bolyai Egyetem kiszemelt fiatal tanárai sorra elhagyják Erdélyt. A kárpátaljai, horvátországi, szlovéniai magyar nemzeti közösségnek kevés az esélye a magyar egyetemre. Emiatt született az internetes egyetem ötlete. Az ügynek megnyerték Szabó T. E. Attila hajdani kolozsvári, jelenleg szombathelyi egyetemi professzort. Az ő vezetésével dolgoznak a terven. - Különben Németországban is kísérleti szakaszban van egy internetes egyetem beindítása. Ez természetesen nem helyettesíti az erdélyi magyar egyetemet, arra továbbra is szükség van. /Gazda Árpád: Kikezdhetetlen magyar egyetem. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 24./
1999. január 19.
A temesvári Szórvány Alapítvány 1998 szeptemberében Régió és civil szféra címmel szimpóziumot szervezett, novemberben bemutatták két kiadványát, decemberben pedig "...magunknak mondjuk?" címmel vitafórumot szervezett. - A regionalizmus helyzetbe hozza a kisebbséget, fejtette ki véleményét Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. Közvetítő szerep jut a kisebbségnek. A helyi identitás és regionalizmus - angolul Local Identity and Regionalism című kötetet a Szórvány Alapítvány adta ki. Pályázatot nyertek az Európa Tanácsnál, tájékoztatott Bodó Barna. A program három részből állt. Az első három országra kiterjedő szociológiai kutatás volt, a temesvári Albert Ferenc szociológiaprofesszor irányította egy magyarországi professzorral közösen. Többek között azt vizsgálták, hogy a többségiek mennyire fogadják el a kisebbségi felvetéseket: kisebbségi jogok stb. 1997 elején tartottak tanácskozást Nagyszalontán, erre a nyugati magyarság képviselőit is meghívták. Ennek anyagát gyűjtötték kötetbe Nagyvárosi szórványok címmel. /Gazda Árpád: A szórvány tartalékai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 19./
1999. február 23.
Az Erdélyi Napló főmunkatársa, Gazda Árpád készített interjút Tőkés László püspökkel, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Tőkés László kitért a kettős állampolgárság kérdésére. A magyar kormány azt támogatja, amit a romániai magyarság legitim képviselői indokoltnak tartanak. Az RMDSZ hangadó vezetői azonban elutasítóan reagáltak a kettős állampolgárság felvetésére. Tőkés László szerint az lenne a leghelyesebb, ha szakértőkből álló bizottság megvizsgálná ezt a kérdést. A püspök írásban jelezte, fontosnak tartaná, ha Radu Vasile miniszterelnök látogatása előtt tájékoztathatná Orbán Viktor miniszterelnököt a romániai magyarság, az egyházi ingatlanok, az egyházi oktatás helyzetéről. Már megvolt a fogadás időpontja, amikor - a román fél kérésére, az ő hozzájárulásával - a román kormányfő látogatása utánra halasztották a megbeszélést. Ez teljesen szokatlan a civilizált politikai kapcsolattartásban. Tőkés László tervezett látogatásáról csak telefonlehallgatással, vagy más titkosszolgálati módszerrel értesülhettek Bukarestben. /Gazda Árpád: A jövőbe ívelő múlt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 23./
1999. március 30.
A román ortodox egyház csak Bukarestbe hívta a pápát, ez "nem csak hogy nem keresztényi, nem is emberi magatartás" - minősítette a helyzetet Tempfli József nagyváradi megyés püspök. A püspököt nem győzte meg, hogy ökumenikus látogatásról van szó. "Egy igazi ökumenikus látogatás során az erdélyi protestánsokkal és a zsidókkal is kellene találkoznia." A híveknek ezt a döntést nem lehet megmagyarázni. - Az államosított egyházi vagyon visszaadása nem halad előre. Tizenhét épület visszaadásáról tavaly júniusban hoztak határozatot, külföldön is bemutatták a Hivatalos Közlönyt, azóta sem történt semmi. /Gazda Árpád: Távolító közeledés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 30./
1999. június 15.
Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./
1999. augusztus 24.
A Dragan Alapítvány közleménye után, amely a Kolozsvári nyilatkozat állítólagos aláírói elleni támadás, a temesvári Renasterea Banateana augusztus 19-i számában megjelent a Lugosi nyilatkozat, amely részben elismételte a közlemény vádjait, majd név szerint támadta Bakk Miklós lugosi városi tanácsost. Bakk Miklós RMDSZ tanácsos reagált a vádaskodásra. Számtalan támadás érte a helyi sajtóban, majd nyilatkozatban ítélte el nyolc helyi képviselőtársa. Azt állítják, hogy a Bánság a tolerancia földje, akkor viszont elvárható lett volna, hogy e toleranciát gyakorolják is a másfajta gondolkodás irányában. Dialógust kellett volna keresniük, s nem az ügyészségi eljárás megindítását. Bakk Miklós emlékeztetett: több kérdésben egyedül fogalmazott meg markáns különvélemény a lugosi városi képviselőtestület előtt, ezek közül a Iosif Constantin Dragan díszpolgársága elleni vált közismertté.- Az Antonescu-szoborállítás tervét a Nagy Románia Párt tűzte napirendre, Bakk Miklós tiltakozott a szoborállítás ellen. /Pataki Zoltán: Antonescu szoborállítás - a "bánsági tolerancia" nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Megjegyzés: 1993. okt. 22-én avatták Románia első Antonescu-szobrát Slobozia kisvárosban, egy belügyi államtitkár és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének avató beszédével. /Vasárnapi Hírek, okt. 24, Népszabadság, 1993. okt. 25./ 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot, emlékeztetett Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995.aug. 30./
1999. szeptember 15.
Szept. 12-én, halálának tizedik évfordulóján Újvárossy Ernőre, a temesvári ellenállás hősi halottjára emlékezett a helybeli református gyülekezet. A zsúfolásig telt templomban Tőkés László püspök hirdetett igét. Az istentisztelet után az Újvárossy Ernőről elnevezett gyülekezeti teremben emlékeztek a hősi halált halt építőmesterre. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Újvárossy Erzsébet, a gyülekezet vértanújának 84 éves, Kolozsváron élő édesanyja is. Tőkés László, a száműzött lelkész és Újvárossy Ernő szinte egyszerre kerültek a vegetáló temesvári gyülekezetbe, amely Tőkés László hívására új életre kelt. A harc kezdetét 1988 őszén a falurombolás elleni állásfoglalás jelentette, majd 89 áprilisában kiéleződött a küzdelem: Tőkés László felfüggesztése elleni tiltakozásul a gyülekezet több mint 700 aláírást gyűjtött össze. Újvárossy Ernő többedmagával Nagyváradra utazott, hogy a püspökségen Tőkés László igazáért kiálljon. 1989 nyarán, miközben Tőkést, Újvárossyt és társait meghurcolták, kihallgatásokra hívták be, Tőkés László megjelent a Panoráma műsorában. Újvárossy Ernő ekkor már tudta, hogy az életével játszik, de nem futamodott meg, a végsőkig kitartott. Tőkés László kijelentette: meg van róla győződve, hogy Újvárossy Ernőt meggyilkolták. Ez alkalommal Gazda Árpád újságíró, a tíz évvel ezelőtti események egyik résztvevője javasolta, hogy a gyilkossági ügyben ismeretlen tettes ellen tegyenek feljelentést a rendőrségen. Tíz évvel ezelőtt Kovács Miklósnak, a budapesti Keresztény Ökumenikus Társaság egykori elnökségi tagjának köszönhetően , - aki annak idején Tőkés László ügyét is felvállalta - Újvárossy Ernő halálhíre egészen Amerikáig eljutott. Kovács Miklós a Mikes Kelemen Kör hollandiai rendezvényéről üzent a temesváriaknak: "Újvárossy Ernő halála bizonyult a döntő fordulatnak." "1989. szeptember 15-ig hallgathatott a zsarnok állam, mondhatták zsoldosai, kérem, semmi közünk ehhez a kálvinista belviszályhoz, csak Temesvár egyik kis gyülekezete civódik püspökével. De mert ellenállása kiszabadult, szellemét már nem voltak képesek palackba másképp visszagyúrni, elvették Újvárossy Ernő életét." "Az Országgyűlés akkori elnöke, Szűrös Mátyás azokban a napokban Amerikába tartott. A telefaxon utána küldött dokumentumokat a világ elé tárhatta. Ha voltak még illúziók a zsarnokot és rendszerét illetően, ezek most szertefoszlottak." 1989. szeptember 15-én érkezett meg a püspöki körlevél: Tőkés Lászlónak el kell hagynia temesvári állását és szolgálati lakását. A temesvári református gyülekezet hősiesen ellenállt. - A mostani emlékezésen Péterffy Lajos nagyváradi színművész szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének egy részletét és Reményik Sándor Ahogy lehet című versét. Kudor István fafaragó művész /Bánffyhunyad/, a monumentális kopjafa alkotója is beszélt. /Ez Temesvár titka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
1999. október 11.
Okt. 10-én Marosvásárhelyen sajtótájékoztatón ismertették a tervezett új magyar nyelvű országos napilap, a Krónika megjelenését Stanik István felelős szerkesztő, továbbá Ágoston Hugó, Gazda Árpád főszerkesztő-helyettesek és Szucher Ervin a vásárhelyi kirendeltség vezetője. /Korondi Kinga: Dobbant az új országos magyar napilap. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./
1999. október 30.
Megjelent a Krónika, a második országos terjesztésű magyar napilap Romániában. Felelős szerkesztő: Stanik István, vezető szerkesztő: Ágoston Hugó, Gazda Árpád, vezérigazgató: Werner Péter, szerkesztőtanács: Farkas Árpád, Gálfalvi Zsolt, Kántor Lajos /elnök/, Kányádi Sándor, Kerekes Gábor, Sütő András, Tonk Sándor, Toró Tibor (társelnök), lapszerkesztő: Hadházy Zsuzsa, művészeti vezető: Lőrincz Gyula. Rovatvezetők: Bakk Miklós, Papp Sándor Zsigmond, Komoróczy Zsolt, Antal Orsolya, Leopold Erika, Balla István. /Krónika (Erdélyi közéleti napilap, Kolozsvár), okt. 30. - I. évf. 1. sz./
